Deus
le veult!
I. Rész: István hőstette
Bevezető: (Narrátor)
Eme História igaztalan mesét mond el
Ott tartják számon, hol a nap dicsőségben felkel.
Két nemes története sejlik fel a fejemben
Kiknek emlékét megőrzöm mindvégig lelkemben.
Narrátor:
A nép ajka szerint zajlik mesém
Kiürítem ezért teljes elmém
1456 közepén
Szép szeged városának főterén
Gyűlik a katona török ellen
Nem eshet baj a sok nemes lelken
Hunyadi indulófélben vala
Ne törjön ketté szép arany alma!
Sok harcos, elűzi a törököt
Magyarnak megszerzi az örömöt
Egy hírnök jelenik meg előtte
Mint rossz hír, nem mozdul el mellőle.
(Hunyadi és egy Ispotályos lovag sétál. Beszélgetnek.)
Ispotályos:
Hunyadi János, vitézek bánja!
A Szert lelkem egyre jobban bánja
Miért nem segítesz seregünknek?
Meggyaláznánk együtt ellenünket.
Hunyadi:
Váramnak magyarra van szüksége
Nem hoztam seregem a gyűlésre
Ispotályos! Menj békével innen
Embereimnél nincs nagyobb kincsem.
Ők itt harcolnak a török ellen
Nem a távoli nagy és szent helyen.
Ispotályos:
Az embereknek most kell a remény,
Legyen benned is egy apró erény….
Hunyadi: (dühösen)
Erény?! Te mered mondani nekem?
Mikor mindig tisztán tartom lelkem?
Bemocskolódott rég a te rended
Templomosok okozzák majd a veszted
Miképp elpusztítottad rendjüket
Visszaüt rád a gonosz lelkület.
Ispotályos:
A templomosok? Ők egy kis senkik!
Ami jutott, csak az járt őnekik!
Ha sereged szép szóval nem adod,
E Földön neked már nincs hol laknod
(emeli a nyílvesszőt, háttérbe belép István)
Katonád, az összeset elviszem
Nem fog majd hiányozni, meghiszem.
(Ekkor sújtani készül, azonban egy apródféle, valami
parasztgyermek közbeugrik, elhárítja az ispotályos csapását, és Hunyadi
levegyverzi)
Hunyadi:
Mily életnek köszönhetem éltem?
Mely megmentette testem és létem?
István:
Deér – Sólyom István voltam vala
Kenyerem a jobbágyi vad alma
Most is csak tettem, mit tennem kellett,
Csak itt voltam hűbéruram mellett.
Hunyadi:
Bárki légy is, mostantól szabad vagy,
Ne tépázzon meg se szél, se zord fagy,
Sőt, ha beállsz hozzám katonának,
Nem lesz hiány adományban.
István:
Uram! Kegyeid meg nem érdemlem
Úgyis olyan magas az énnekem
Csak seregedbe vegyél fel, kérlek
Másra nem vágyom, többet nem kérek.
Hunyadi:
Felveszlek váramnak őrségébe
Támasz az ellen megtörésébe
Légy mindig igaz és hű magadhoz,
Egyben semmi káron ne sajnálkozz.
II. Rész: A Kormányzó döntése
Dugovics:
Jó uram! Híreket hoztam Neked
Erősítsd meg jól szíved és lelked
Dugovics volnék; egy a tömegben
Bíztam már fiatalban, öregben
A töröknek száma sok százezer
Meg nem rémít hatalmas számtenger
De ha elmész, nincsen már visszaút
Sorsodat elnyeli egy sötét kút
Az én sorsom halál, de te válassz:
Erős a lelked, mindenben támasz.
Hunyadi:
Honnét tudod te ezt ily biztosra
Hogy testem vég színezi piszkosra?
A sorsát ember nemigen láthatja
Öröm, de néha meg is bánhatja.
Dugovics:
Isten álmot küldött reám, melyben
Megjelent egy holló és a lelkem
A kettő főnixé olvadt össze
Nem is maradt idő vagy tér közte.
Sorsunk ezek szerint egybe forrott
De nem említem másnak e dolgot.
Hunyadi:
Drága katonám! Isten akarja
Látszik már a vén halál alakja
Egy őslovag feladata ez is:
Győzd le! Jöhet halál vagy pestis.
Védd a saját hazád bármi áron
Ne nézd mit vesztettél a sok káron.
Céljaidért küzdj meg, sose változz
Még akkor is, ha az ég megátkoz.
Vegyünk könnyfakasztó búcsút, gyerünk
Ezen múlik, hogy nyerünk, vagy vesztünk.
Szeretteink érdemelnek ennyit
Ez a fontos, ez minden zárt megnyit.
III. Rész: Búcsú
(Hunyadi búcsuzik feleségétől,István a háttérben)
Hunyadi:
Kedvesem! Halld meg szavaim kérlek
Sokat tettem életemben érted
Elmegyek, visszajönni nem félek
Remélem, mindezt egy nap megérted.
Szilágyi Erzsébet:
Jánosom! Hisz oly furcsa a hangod….
Biztos, hegy ebbe bele kell kapnod?
Hunyadi:
Hibákat hibákra halmoztam fel,
Mégis mindig mondtad, csak ne menj el!
Túl kevés időt töltöttünk együtt
De mégis: eggyé lett a szép lelkünk.
A természet hangja benned érződik
Minden érzelmem nálad végződik
Mikor harcba megyek, rád gondolok
Csatában fohászt hozzád mormolok.
Így kérlek kedvesem: legyél erős
Őseidhez méltó igazi hős.
(Istvánra mutat)
Hanem ezt az ifjút: Istvánt- vedd fel
Ilyen hős a seregben is elkel
Bátor katonája a klánunknak
Ő az ki bevégzi majd álmunkat
Fiam legnagyobb védelmezője:
Teste és lelke éljen örökre!
Dugovics
(Búcsúzik egy leánykától)
Leányka tőled búcsúzni jöttem
Az érzelmek is elszöktek tőlem
Egy kérésem volt: fogadd el szívem!
Ne taposd sárba szánalmas rímem!
Én csak bűnben, bajban melletted maradok
Ha lenne bűnöd, azért szenvedni én akarok!
Azt szeretném, ha mindig biztonságban lennél,
Ha mindent a leghelyesebben tennél
A tündéri szépségeddel nem versenyez senki
Angyalnál tisztább lelkedhez nem ér fel semmi
Ezt mind tudod. Mégis, remélem
Nem vágsz semmit a szemembe keményen
Halálom előtti három utolsó szavam hozzád
Szeretlek, szeretlek, szeretlek! Szívből jövő lovagi tornád.
Mással élsz, mást szeretsz, megértem
Hosszú éveken át hiába reméltem!
A világon csak hozzád kötődtem
A világon csak veled törödtem…
A szabály megköti kezed
Végső kívánság: legyen tiszta a lelked!
Narrátor:
A vár alatt történtek ismertek
Ketten szolgálói lettek Istennek
Legyen ez a tanulság a ma számára
Mindenki építsen a köz és saját álmára.
A történetem játszódott Szeged főterén
1456 közepén.
